A zakányszéki gyülekezeti alkalom olyan volt, mint amikor Isten csendesen, mégis hatalmas erővel megérinti az ember szívét. Az egész üzenet középpontjában Jézus Krisztus állt, aki azt mondja: „Én vagyok az ajtó.” Ahogy hallgattuk az igét, egyre mélyebben értettük meg, hogy ezen az ajtón nem lehet ugyanazzal a régi élettel bemenni. Van, amit le kell tenni. Van, amit el kell engedni. Mert a keskeny úton csak úgy lehet járni, ha levetkőzzük a régit, és felöltözzük Krisztust. Sokszor kívülről próbálunk tisztának látszani, miközben belül még hordozzuk a fájdalmakat, a bűnöket, a terheket. Ahogy az igehirdetésben is elhangzott: hiába vesszük fel a fehér ruhát, ha alatta ott marad a sár, idővel úgyis átüt rajta. Isten pedig nem csak eltakarni akarja a sebeinket és a múltunkat, Ő teljesen meg akar tisztítani bennünket. Nem vallásos embereket keres, hanem olyan szíveket, amelyek őszintén vágynak rá. Krisztusivá válni nem egyetlen pillanat, hanem egy egész élet útja. Minden reggel újra eldönteni: ma is szeretnék egy kicsit jobban hasonlítani Jézusra. Amikor véget ért az alkalom, nem csak szavakat vittünk haza, hanem egy mély vágyat a szívünkben: hogy egyre tisztábban, egyre őszintébben és egyre közelebb járjunk Jézushoz. Hogy ne csak hívők legyünk, hanem valóban Krisztust tükröző emberek. Mert nincs gyönyörűbb dolog annál, mint amikor egy ember szívében megszületik az elhatározás:
„Uram, teljesen a Tiéd akarok lenni.”
A vasárnapi alkalmakon kívül több településen tartunk alkalmakat, a képek között található a települések, ahol jelen vagyunk.
Várunk minden érdeklődőt szeretettel!
